Valamikor október elején kaptam egy megtisztelő felkérést a TheGiftForge csapatától, Kittitől és Tamástól, hogy ha van indíttatásom, csatlakozzam hozzájuk játékmesterként a Társasjátékok Ünnepén. A megkeresés váratlanul ért, de amint csekély értelmem felfogta a hallottakat, azonnal tudtam a választ is: ha családi program nem akadályoz, biztosan elfogadom az hívást. Ritka jó érzés volt, hogy a munkakapcsolatból indulva, a játékasztal mellett töltött izgalmas órák hatására, kiérdemeltem a bizalmukat. Pár napon belül csatlakozott csapatunkhoz Attila, akinek megfontolt tanácsaival és játékismertetőivel a “Mit játsszunk?” családunkban is sokszor találkozhattok. Bár némi bizonytalanság volt Attilában és bennem is pedagógusi képességeinkkel kapcsolatban, de azt tudtuk, hogy a Kittiék jól meglátták lelkesedésünket és elhivatottságunkat e hobbi felé.
A társasjátékok.com és a TheGiftForge közös standdal készült az eseményre és a nagyérdeműre bízta azon játékok kiválasztását, amelyeket ki lehetett próbálni náluk.
Jó házigazdák szerettünk volna lenni, ezért felszabadítva a szerda estéinket összeültünk, hogy végigjátszuk mind a 10 társast.
- Gémer: Fesztáv, Nyugati királyságok építőmesterei
- Családi: Fűszerút, Azul, 7 csoda
- Parti: Nottingham bírája, Bang!, Ca$h’n’Gun$
- Két személyes: Patchwork, 7 csoda párbaj
Elmaradásunk főleg a partijátékok terén volt. Jómagam egészen más típus favorizálok a kategórián belül (Kódfejtő, Imagine), szóval volt kihívás rendesen. A kevésbé ismert játékokból írtam egy kis setup/játékmenet összefoglalót. Sajnos azon játékokból nem, amit ismerni véltem. Már a gyakorlatban szembesültem azzal, hogy egész más otthon tanítani egy játékot a barátoknak, mint az asztalhoz ülő érdeklődőknek.
Az izgalom egyre nőtt bennem, de nem az a szorongó, hanem az a jóleső és aligvárom fajta. Előző péntek este, még leolvasztottam az agyam egy Korokon át partival, de időben vízszintesbe kerülve, 6 óra pihenéssel indultam útnak. Gondoltam, majd a vonaton bólintok egyet. Na persze. Azt hiszem a “két gémer utazik a vonaton” vicceknek nem az a poénja, hogy jót aludtak.
Besurrantunk, üdvözöltük a kollégákat és már arra ocsúdtam, hogy egy három fős társaság és a Nyugati királyság mellé telepszem. Tűzkeresztség, mélyvíz, adrenalin és eufória szavak jutnak most hirtelen eszembe. Fent említettem, hogy ha odahaza előszedsz egy játékot, amivel 1 hónapja nem játszottál és bele kell nézned a szabályba, mert már nem emlékszel, mennyi a kézlimit, vagy hány jutalomkártyát kell felrakni, semmi gond. De mindezt “kuncsaftok” előtt. Óriási tapasztalat volt kezdő játékmesterként. Ezt a hibát nem szeretném újra elkövetni. Utólag is köszönöm a játékosaim türelmét.
Akik egyébként nagyon hamar belejöttek a játékba. Izgalmas volt végigkövetni az eseményeket, mert ez a társas még nézve is jó. Ehhez hozzá, hogy az egyik tanítványom egy 60 feletti hölgy volt, akiről be kell valljam nem gondoltam, hogy meg fog birkózni a feladattal. Szégyenlem, hogy alábecsültem, mert bizony erős előnnyel megnyerte a játékot, együtt örültünk a sikerének. Hmmm, a bakimtól eltekintve nagyon jól indult a nap.
Egyébként a hölgy, csak épületkártyákkal, közepes erényszinttel vitte a pálmát.
Kisvártatva egy öt fős család közelített a mellettem lévő asztalhoz. Kérdésemre, hogy a piacra igyekvőket szeretnék megsápolni, vagy inkább világcsodákat építeni, a nem várt választ adták. 🙂 Spoiler, később az utóbbira is sor került. Bődület nagy svindlizás kezdődött, hol átcsúszott a csempészáru a bíró (nem túl) szigorú tekintete mellett, hol meg többször is gyanakodott, amikor nem kellett volna. Megesett, hogy 20 tallér kenőpénz cserélt gazdát. Ha a játék nem is, a kis társaság belopta magát a szívembe.
Aztán egy kedves fiatal párt ültettem le a Patchwork mellé, bár – ha jól emlékszem – párbajozni szerettek volna. Remélem az BGG inkvizíció nem vet máglyára érte, de szerintem a foltozgatás messze jobb játék, mint a párbaj. Erről egyszer majd bővebben is értekeznék.
Sajnos tőlük már nem tudtam elköszönni, mert beugrottam Attila helyett egy 7 csoda partiba, mert egy hölgy a Fesztávnál olcsóbb madaras témájú játékot keresett. Attila adatbázisa pedig sokkal bővebb, mint az enyém.
Itt tartottam egy kis pihenőt, hogy körülnézzek. Nem szándékoztam vásárolni, mert a karácsonyi lista és a beszerzési hely megvolt (ami azóta kétszer változott). Ennek ellenére csak a compaya standjáig jutottam, ahonnan egy Doppelt so clever-rel tértem vissza. Nagy rajongói vagyunk az elődjének és hát ott árválkodott egyedül a “párlevúfránszé” kiadása. Nem hagyhattam ott.
Ez volt az első alkalom, hogy a TÜ-n jártam. Valamiért csak egy kereskedelmi eseményként gondoltam rá. Persze az is, de inkább nem. Megszámlálhatatlan asztalon ugyanannyi játék, mellettük elmélyült, gondolkodó, izgatott, figyelő, vidám emberek, akik mind-mind annak a hobbinak hódolnak, aminek én. Az atmoszféra leírhatatlan. Tudom mit csinálok jövő november végén.
Akik olvasták a Korkép várós cikkemet, sejthetik milyen izgatottan várom a Mikulást (dec 6 a várt megjelenési dátum). Bombáztam is az emailjeimmel Istvánt a deltavisionnél, aki türelmesen tájékoztatott a fejleményekről.
Fontolgattam, hogy kihasználva játékmesteri mivoltomat, megkérem a szemben lévő standon kirakott egyetlen Korkép példány felelősét, hogy adjon egy időpontot a kipróbálásra (igen, foglalni kellett a játékalkalmat). De úgy gondoltam sérülne az az élmény, mikor majd a dobozbontás után megtörténik az első játék.
A tapizást nem álltam meg, mert civilizáció lapnak olyan furcsa csillanása volt és bizony, furcsa dörzshatású a írásos oldala.
Szóval egy rövid kör után visszatértem a posztomra és nem kellett sok ismét megjelent kedvenc családom, hogy kipróbálják a fűszerutat is. Nagyszerű érzés volt, hogy bár máshol is megtehették volna ezt, mégis visszajöttek hozzánk. Talán nem tűnik hiúságnak, de lehet, hogy egy kicsit hozzám is. Ismét játszottunk egy nagyot, ahol már nevén szólítottam mindenkit.
De ez a történet még nem ért véget. Épp egy párnak magyaráztam szintén a Fűszerutat, mikor megláttam, hogy egyik asztalnál ott ül a “családom” és 7 csodáznak. Odapenderedtem melléjük és mondhatni kicsavarva játékmester kollégám kezéből őket, levezényeltem a játékot. A 7 csoda esetében ez ténylegesen vezénylést jelent, mert könnyen összekeverednek a lapok. Igen, harmadszor is megjátszattam őket. Remélem nem haragszanak meg érte, de megnevezem őket: Kata, Flóra, Zotya májsztró, Dani és Zoltán. Bearanyoztátok a napomat!
Ezzel zárult a dolgos napom, amit bár néha munkának tituláltam, de egyáltalán nem az volt. Szívesen tölteném a mindennapjaimat efféle elfoglaltsággal.
Az a párhuzam fogalmazódott meg bennem, mikor a vendéglős, megeteti, jóllakatja a vendégeit, hogy azok elégedetten álljanak fel az asztal mellől. Engem is hasonló cél vezérelt.
Az utolsó fél órámban Kittivel és Tomival körbejártuk a rendezvényt és örömmel láttam, hogy “kis családom” sorban állt a reflexnél, ahonnan egy Notthingham bírájával távoztak.
Egy érdekesség: mikor meséltem az élményeimet egyik ismerősöm megkérdezte, hogy itt sok gyerek volt? Annak ellenére, hogy tudják mekkora geek vagyok, talán azt hiszik, hogy ez csak az én hóbortom, egyébként meg csak a gyerekek játszanak. Hát igen, van még mit formálni a fejekben.
Fenti élményeken túl nagy öröm volt számomra, hogy megismertem Anikót és Zolit, akinek a tarsasjatekok.com-ot köszönhetjük. Én bizony legalább annyiszor forgatom, mint BGG-t.
Sajna Rékával és Zolival nem sikerült összetalálkoznom, pedig jártak nálunk. Biztosan benne voltam egy játékban és akkor minden más lekapcs. Így az “Igen?”-es dobozom íratlanul tért haza. Majd legközelebb.
Nem utolsó sorban nagyon hálás vagyok Kittinek és Tominak, hogy lehetővé tették, hogy játsszam veletek!
Már itthon esett le a publikált képeket nézegetve, hogy felkereshettem volna X-wing-es kollégáimat, akik a Gémklubnál szolgálták a közönséget.
Remélem jövőre is találkozunk!